Nagyon nehéz iskolás gyerek szülőjének lenni! Az ember tanácstalanul próbál segíteni, vagy legalább  rávenni a gyereket a házi megírására, gyakorlásra. Hiába a szép szó, nem ér semmit a szigor sem. Tudom, fáradt ez a gyerek, hiszen ő is 8 órát töltött az iskolában. De így milyen lesz a holnapi felmérés? Az iskolában helyt kell állni! Így nem viszi semmire. Hiába fizetem a különórákat, nem hálás, nem hajlandó egyedül gyakorolni. Nem ülhetek állandóan mellette, nekem is dolgom van. Még hogy játszani szeretne! Majd a gyakorlás után!

Hogyan csináljam? Az iskolában megkérdezném, de reggel nincs idő beszélgetni a tanító nénivel. A szülői értekezlet nem az én problémáimért van, a fogadóórán nagy a sor.

Pedig, ha tudnám, hogy segítsek! Én nem vagyok pedagógus! De legalább anyuka hagy legyek!

Képzeletbeli ez a monológ, részleteit mégis milyen sokszor hallottam! Segítsünk egymásnak! Ne az iskolát szidjuk, a gyerekeket segítsük! Kedves kollégáim, mondjátok el, mit tanácsoltok! Kedves szülő! Te hogy csinálod? Neked van egy más számára is hasznos ötleted?