Még nem hisszük, mert nem akarjuk hinni! Pedig már találunk a fán piros leveleket, érik a szőlő, folyik a szüret.

Nekem ez az időszak az iskolakezdést idézi!A nyár után megérkező, 10-15 centivel magasabb tanítványaimat, akiknek a bőre két árnyalattal sötétebb, haja ugyanazzal a két árnyalattal szőkébb.

Ilyenkor mindig kihúzom magam, hogy magasabbnak lássanak, mielőtt végérvényesen én leszek a legalacsonyabb közöttük.

De jó újra velük! Ismét küldik felém a szeretetsugaraikat, amit én megtöbbszörözve küldök vissza. Újra együtt fogunk dolgozni! Mert ez nekünk JÓÓÓ! Új csúcsokat megmászni, vagy egymást kisegíteni a gödörből jó dolog. Szerencsére sokáig együtt maradunk! A szüretig! Az iskolai szüretig.Mikorra beérik a közös munka gyümölcse, a jó bizonyítvány!

De kár, hogy én ezt már nem élvezhetem, hiszen nemrégiben nyugdíjas lettem.

Így döntöttem el, hogy több évtizednyi gyakorlatomat és tapasztalataimat felajánlom fiatal és még fiatalabb kollégáim és a gyerekeiknek segíteni kívánó szülők számára.

Így folytathatom én is megkezdett utamat.