Bizony közeledett az a bizonyos nap! Már csak egyetlen levél várta, hogy elolvassa a Mikulás, más néven Télapó. Ott sürgölődött a csomagok körül egy kedves, vidámszemű, mosolygós asszony is, piros ruhában, fehérbojtos, piros sapkában. Ő volt a Mikulás felesége, másnéven Télanyó. S mert hallotta a messzi távolból jövő dalt, hát így szólt az ő kedves párjához:

Látod Apus, a gyerekek már készülődnek. Siessünk csak mi is a csomagokkal!

No, hát itt van az utolsó levél.

Lássuk csak: mit kér a kislegény a Mikulástól?!

” Kedves Mikulás!

Légy szíves hozzál nekem egy olyan hintalovat, amit láttam a kirakatban. A nagyi mondta, hogy írjak Neked, és Te biztosan majd hozol. A piros kantárosat szeretném, és ha neked szükséged van valamire cserébe, írjad meg.

Nekem van például egy mentőautóm, a szirénája már nem szirénázik, de az nem nagy baj, az anyu úgyis nem szerette. Biztos a Te anyukád se szeretné. Egyszer leejtettem, és az egyik lámpája eltörött egy kicsit, de még azért lehet vele autózni, ha tolod, és szirénázni is lehet hozzá, én szoktam.

A cipőmet azért kiteszem majd a csoki miatt, és mellé hozzad majd a lovat, nagyon várom!!

U.I.: A húgom mindig nyávog, mert ő lány, de azért a hajasbabát hozzad neki, ha lehet, mert ő még kicsi, és nem tud írni, mint én, és csak babázni tud még.”

-Egy törött mentőautó? -tűnődött a Mikulás ( más néven Télapó) -De aranyos! Ajándékot nekem?

Azzal kijavította a helyesírási hibákat, láttamozta a levelet, majd odatette az ajándékok hosszú sorába a hintalovat meg a babát is persze. Ráírta a nevet és a címet, és miközben bekötötte gondosan a zsákját, egyre csak mosolygott a bajsza alatt, és úgy érezte, mintha egy szép, ünnepi ruhát vett volna fel aznap a lelke.

Pedig hát tényleg: Ki ad ajándékot a Mikulásnak?

Holnap erről lesz szó!  Folytatjuk!