Hát igen. Mikulásnak születni kell. Ez nem egyszerűen foglalkozás, ez hivatás. A Mikulás, másnéven Télapó, jóságával beragyogja az ünnepet, örömet hoz a szívekbe, meleget a zimankóba. A Mikulásgyerekek, vagyis a gyerektélapók, sokat tanulnak, mire maguk is elindulhatnak boldogságosztani.

– Jaj, apus! – mondta Télanyó elérzékenyülve – Ezt úgy szeretem benned, hogy pont olyan vagy, mint mikor megismertelek, mikor vártam rád….

-Ahogy ott álltál a holdfényben! – mosolygott Télapó.

-És énekeltem!- mondta Télanyó.

Szerettek arra az estére gondolni, mikor ők ketten először találkoztak.

Megszerették egymást, talán egy pillanat se volt. És Télanyó, aki akkor csak egy szerelmes lányka volt, várta hűségesen az ő fiatal és délceg Mikulását. S egy nap el is jött érte a híres rénszarvasszán.

Azóta élnek ők boldogan, és Télapó néha megkéri Télanyót, mesélje el, hogyan is volt akkor régen…

Szeretlek Mikulás

Sietve telt el annyi év,

s aki akkor szerelmes lett beléd,

így üzeni az éjen át,

mert tudnod kell, hogy vár Reád

Ő, akit megcsókolt a tél.

Csak vár, hogy újra visszatérj.

Ő veled bátran útrakél.

Bármi is várja, mégse fél,

mert tudja, érte jön a szán,

s úgy kacag, mert eszében már

az jár, Mikinek hívja tán…

Itt vagyok kedvesem!

Milyen lesz majd új életem?

Mit gondol feleségéről a Mikulás? Holnap megtudjátok!