A Tóth István Általános Iskolában találkoztam Nikivel, először a tanévnyitón.  Elsősként pici volt, törékeny, tele félelmekkel, gátlásokkal. Az első padsor első padjában ült, de ott is olyan aprócska volt, hogy alig látszott ki a sok felszerelése mögül. Önbizalom is kevés szorult belé, ezért küzdött állandóan a félelmeivel. Sokszor találkozott tekintetem könnytől fátolos szemeivel. Emlékszem, mosdóra csak kísérővel mehetett, mert nem tudta saját erejével kinyitni az ajtót.

A pici lány, aki nagyon tehetséges volt, kitűnő tanuló lett. Akaraterejével legyőzte a sárkányt, a félelmeit. Emlékszem, meghívást kaptam családjától Niki balettelőadására. Magam is meglepődtem tanítványom magabiztosságán, ügyességén, határozottságán.

Később öccsét is tanítottam, akinek egy húsvét alkalmával az volt a kérése, hogy a saját nyuszikái szaporulatának egyik tagjával hagy ajándékozzon meg. Hosszú évekig nyúltenyésztéssel foglalkoztam ezután.

Mindig is tudtam fejlődéséről, életútjáról, mert szülei a közelemben laknak a mai napig is. Aztán egyszer felkérést kaptam tőle, szeretné tanítói gyakorlatát nálam végezni. Tanítót ennél nagyobb megtiszteltetés nem érhet! Hosszú időt tölthettünk újra együtt. Ekkor már magabiztos volt, határozott és nagyon kedves.

Később megtudtam, hogy külföldieket tanít magyar nyelvre, majd kisfia született. Ma már kétgyerekes anyuka.

Szólaljon meg most Ő maga:

“Én is Ibi néni tanítványa voltam! Mióta felnőttem, ragaszkodik ahhoz, hogy Ibinek szólítsam. Ez természetes, mégsem megy könnyen. Nekem ő mindig az a kedves, mosolygós Ibi néni marad, aki első és második osztályban olyan sok fontos dologra megtanított! Amikor megismertem őt, nagyon gyorsan elmúltak az iskolával kapcsolatos félelmeim. Az órái egyszerre voltak könnyedek, játékosak és nagyon komolyak. Mindig tudtuk, éreztük, hogy a játékos, izgalmas feladatokkal valami hasznos dolgot tanulunk, gyakorlunk.

A középiskola befejezése után természetes volt számomra, hogy valamilyen pedagógiai pályát válasszak. Először az ELTE magyar szakát kezdtem el, amikor harmadéves lettem, beiratkoztam a tanító szakra is. Két évvel később a magyar mint idegen nyelv szakot is elkezdtem. Az első diploma megszerzése után, 2005-ben a tanulás mellett részmunkaidőben kezdtem tanítani. Tanítóképzős tanítási gyakorlatomat Ibinél végeztem Újpesten. Nagyon érdekes volt a másik oldalról is belelesni a munkájába. Ezúttal is sokat tanulhattam tőle!

Pályám elején dolgoztam általános és középiskolában is. 2008-tól két évig az Oktatási és Kulturális Minisztériumban volt állásom, nemzetiségi iskolákkal foglalkoztam. Két évvel később visszatértem a tanításhoz, egy nemzetközi iskolában helyezkedtem el. Tanítottam kicsiket, nagyokat, magyarokat, külföldieket is. Itt voltam első kisfiam megszületéséig 2014-ig. Jelenleg a második fiammal vagyok GYES-en, eközben alkalmazott nyelvészeti doktori disszertációmon dolgozom, melynek témája a szövegértő olvasás tanítása negyedik osztályban.

Remélem, sokan olvassák majd kedvenc tanító nénim és kolléganőm kedves, színes ötleteit. Biztos vagyok benne, hogy ez a gyerekeik hasznára válik majd!”

Lám, lám a pici lányból felnőttóriás lett! Mit tesz az akaraterő, a kitartás! Csépány Nikoletta, egykori csepp tanítványom! Felnézek RÁD!  Hatalmas életutat jártál be már idáig is! Mennyi minden vár még ezután! Kívánom, hogy minden álmod valóra váljon! Tudom, hogy így is lesz, mindannyiunk nagy-nagy örömére!