Szent Tamás és a tizenkét szent éjszaka

Tamás volt az az apostol, aki legtovább kételkedett Krisztus feltámadásában, és csak akkor hitte el, mikor a sebeit megérinthette.

 

 

Az evangéliumi történetre emlékeztet bennünket a ” hitetlen Tamás” szállóige. Az egyház az ünnepét az év legrövidebb napjára, december 21-ére tette, mert Tamás kételkedett legtovább, ő időzött legtovább a hitetlenség éjszakájában.

Ez a nap volt az úgynevezett 12 szent éjszaka közül az első. Ilyenkor megpróbáltak védekezni a sötétségből érkező veszedelem ellen: ajtót, ablakot mindent gondosan lezártak, hogy a gonosz lelkek ne tudjanak az éj leple alatt beosonni.

Eldugtak mindenféle forgó eszközt, pl. kereket, taligát, rokkát. A szokás eredete feltehetően az időkerékkel kapcsolatos. A napforduló alatt az időkerék nem forog, csak a tizenkét szent éjszaka után lendül újra mozgásba. Ezért kell állnia mindennek, aminek kereke van.

A Tamás nap éjszakáján alkalmazott szokások között számos olyan is volt, amit András- napkor vagy szilveszterkor alkalmaztak. Ilyen az ólomöntés, a keresztutaknál való hallgatózás, az ágyláda megrúgdalása, vagy más a jövőre és a szerelemre vonatkozó jóslások.

A szent éjszakákon az istenek bejárják a földet, vadászkiáltások és vad kutyaugatás közepette átszáguldanak a levegőn. A földi halandóknak óvakodniuk kell ettől a csapattól, ezért be kell zárni ajtót, ablakot. Az emberek ilyenkor a házban maradtak, barátaikkal együtt áldoztak az isteneknek. A tetőre kását, halat, sajtot, sört helyeztek.

Ezeken az éjszakákon senkinél nem lehetett kölcsönkért tárgy, legalább erre az időre vissza kellett adni. A haragosok, ha látszatra is, de kibékültek, tilos volt a fegyverhasználat is. Ez lett a ” karácsonyi béke”, melyet már a pogány elődeink is betartottak.

letöltés (3)

 

Megosztom!