A fenyőállítás hagyománya

A karácsonyfa a karácsony elengedhetetlen jelképe. Körülötte gyűlik össze a család szentestén és az ünnepekben. Vajon így volt ez mindig?

Az élő fa díszítése egyáltalán nem olyan régi hagyomány, mint azt hisszük. Mindössze kétszáz éve áll a feldíszített fa szobáinkban úgy, ahogyan ismerjük.

Ágakat, leveleket azonban már nagyon régen használtak a lakás díszítéséhez. Az emberek így akarták távol tartani a gonosz hatalmakat, így reméltek szerencsét és egészséget az új esztendőre.

Ezek a szokások a pogány időkre vezethetők vissza, felismerhető ez abból, hogy az egyház nem helyeselte az ágakkal, levelekkel való díszítést. 1000 táján létezett egy pápai rendelkezés, mely megtiltotta újév táján a levelekkel, ágakkal való díszítést.

 

IMG_9593

Az örökzöld fenyő a fáklya mellett a fény istenének, Mithrásznak a jelképe volt, sőt, magát az istenséget is jelképezte.

natur1

A karácsonyfa első írásos emléke Swarzwaldból származik. A péklegények egy kórházban állították fel, almával, körtével, mézeskaláccsal díszítették fel. Újévkor a gyümölcsöket a szegények kapták meg.

Karácsonyfa-ünnep azonban nyáron is van egyes vidékeken a nyári napforduló környékén. A XII. században Thann városkában a sötétség beállta után három nagy , égő fenyőfát gyújtottak meg a dóm tornyán, és az ünneplő nép elé dobták.

A karácsonyra feldíszített fenyők kezdetben “közösségi” fák voltak, céhekben, kórházakban állították fel, később a gyerekek szedhették le a díszeit.

Családi körben először Európában díszítettek fát. 1830-ban a porosz királyi ház is családiasan, karácsonyfával ünnepelte a karácsonyt, ezt a példát követte a lakosság is. Kezdetben csak erdei fenyőt használtak, de a vasút megépítése után már más fajtákat is használtak karácsonykor.

A családi kapcsolatok révén a karácsonyfa végérvényesen elterjedt a világon, és a karácsony jelképe lett.

Megosztom!

Vélemény, hozzászólás?