A XVII. században még nem voltak a karácsonyfán gyertyák. A XVIII. század elején jelentek csak meg a fejedelmi udvarokban. Később a sztearin és a parafin feltalálása után szélesebb néprétegekben is elterjedt.

Mi is volt a hajdani karácsonyfákon? Aranyozott és liszttel fehérre festett diók, alma, fenyőtoboz, papírból készített csillagok és virágok, színes cukorkák, mézeskalács-figurák. Az ehető díszeket vízkeresztkor lehetett csak megenni. (Ez az én gyerekkoromban is így volt, de mi a testvéremmel, és mint később kiderült apukámmal mesterien tudtuk kienni a szaloncukrot a csomagolásából. A külső szemlélő semmit nem vett észre, csak tapintás után derült ki a ” bűntény”.)

A XIX. század vége felé készítették Csehországban az első üveggömböket. A cseh üvegfúvók kis műhelyei hamarosan nagy üzemek lettek. Ebben az időben jelentek meg a csillagszórók is. Az ezüstös lametta, a vibráló lemezkékből álló aranyfüst mind- mind a betlehemi jászolra utalnak, azokat a drága ajándékokat jelképezik, amelyeket a három király vitt az újszülöttnek.

A világítás, a gyertyákkal való díszítés, azonban pogány eredetű. A fény istenének hódoltak vele, könyörögve a fény és a meleg visszatéréséért.

Ma már mindenki igényének megfelelően díszíti a karácsonyfáját. Van, aki hagyományosan, gyerekkori díszekkel, van aki minden évben új színt választ, ahhoz vásárol díszeket. Az idei év trendi fái a következők: