Ha farsang, akkor a maskarák, jelmezek, bálok mellett a nagy lakomák is helyet kapnak. Mégsem emlegetjük a kolbászt, a sülteket, a leveseket farsangiként. A fánkot kivéve. Bizony, ha farsang, akkor fánk. Farsangi fánk. De miért ez a neve, mikor máskor is esszük, bármikor elkészíthetjük. Miért pont farsangi? Ennek bizony “történelmi” oka van!
Mária Antoanette francia királyné, XVI. Lajos hitvese egy kalandos karneváli éjszakán egy nagyon finom süteményt ismert meg. A királyné a farsangi álarcosbálról elszökött, és álöltözékében elvegyült a tömegben, amely az utcákon kavargott. ( Na ugye, mindenkinek szüksége van egy kis magányra!). A séta közben megéhezett, így egy mézeskalácsos mestertől vásárolt egy fánkot. ( Kíváncsi lennék, hogy a királynék hol és miben tartották a pénzt, ha uruk, a király bálba invitálta őket.) A fánk olyan finom volt, hogy az őt kísérő lovagnak meg kellett vennie az egész kosár tartalmát. ( Szóval nem is egyedül volt szökésben!) A karnevál elmúltával a fánksütő mestert a palotába invitálta. A mézeskalácsos elmesélte a fánk receptjét és elkészítési módját a királyné cukrászának. A cukrász finomította, és egy kicsit módosította a receptet, és ettől kezdve a királyi lakomák kedvelt finomsága lett a fánk. Mivel az emberek hamar megkedvelték a finom, laktató, olcsó tésztafélét, hamar divatos süteménnyé és a farsang kísérőételévé vált.
Egy másik forrás szerint a fánk nem francia, hanem osztrák eredetű.
“Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozott, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű dolga az özvegynek, de továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér. A város legtávolabbi részéből is jöttek érte az emberek.
Ám egy napon valami okból nem készült el idejében a kenyér. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan távozott, volt aki türelmetlenül várt, és cifrákat mondott. Mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát valakinek a fejéhez akart vágni. Szerencsére rosszul célzott, és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.” ( Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)
Forrás: http:// landra.hu/cikkek/sutoipar/fank0601
Itt a farsang, akkor legyen itt a fánk is! Legalábbis a receptje!