Ómagyar Mária-siralom és az sms-nyelv

 

Nyelvünk fejlődése az Ómagyar Mária-siralomtól a mai sms-nyelvig óriási változáson ment keresztül. A magyar az anyanyelvem, Magyarországon élek, mégis néha az az érzésem, hogy nehezen értem ezt a nyelvet.

Mikor iskolás voltam, tanáraim sokat tettek annak érdekében, hogy tanítványaik az irodalmi nyelvet ismerjék. Tettük is a dolgunkat, igyekeztünk a magyart tökéletesen, választékosan használni. Azért titokban mi is beszéltünk  az általunk alkotott, és társainktól hallott szavakkal. Emlékszem, mennyire örültünk, hogy modernek és mások számára bizonyosan érthetetlenek vagyunk.

Na, ezeknek a szavaknak a megalkotásában és használatában én is résztvettem! Sőt a fenti miniszótár nagyon szűken tartalmazza a korosztályom által használt szókincset. Bár a mindennapok része volt a diáknyelv használata, tudatosan kellett különbséget tenni tanórai és szabadidős nyelv között. Az évek múlásával természetessé, hétköznapivá, mondhatni szokványossá vált ezeknek a szavaknak a használata. Mondhatjuk, hogy rokonértelmű kifejezésekkel bővítettük, változatossá tettük a magyar nyelvet.

Az iskolában tanulmányaink folyamán nyelvünk múltjával is megismerkedtünk. Izgalmas volt látni, hogy van olyan nyelvi emlékünk, amely bizonyítottan magyar, de csak nyomokban lelhető fel benne egy-egy ma is használatos szó. Az igazság az, hogy szinte le kellett nekünk fordítani ” magyarról-magyarra”.

Bizony látni kell, hogy mennyit változott a nyelvünk, mire a mai változatához ért. Valószínűleg a régmúlt diákjai is módosítottak, modernizáltak az akkori nyelven.

A leuveni kódex az Ómagyar Mária-siralommal

Az első és utolsó változat is magyar nyelven íródott, magyar ember olvassa, de az is igaz, hogy magyar ember az is, aki segítség (“fordítás”) nélkül nem érti.

Így vannak ezzel a mai diákok is, akik pedig ugyanúgy sokat tesznek nyelvünk fejlesztéséért, változtatásáért, mint mi egykoron. Gyorsuló világunkkal együtt gyorsul a kommunikáció is, s mivel a beszéd sebességén már nem nagyon lehet változtatni, így  lerövidítjük a szavainkat. Az egyik ilyen rövidítésről, rövidülésről szól a következő, az idei felvételiben szereplő szövegrészlet is.

Bizony, ez nem csupán a mai fiatalok nyelve, mert a csoki, mozi, süti teljesen elfogadott, mindennapos használatba vett rövidítések. Ha azonban nem ezeket a naponta használt szavakat vizsgáljuk, akkor jelenleg ténylegesen van ennek a kicsinyítéssel működő nyelvnek egy modoros változata is.

A példa szintén az ezévi nyolcadikos felvételiből származik. Ténylegesen létező a nyelvezet, hozzá kissé modoros, nyafogó, affektáló hanglejtés társul. Ezt már nem olyan kellemes hallgatni. Az igaz, ha nagyon figyelmes a fülelő, akkor a szöveg még érthető.(Leginkább azoknak, akik egymás között használják.)

Van olyan helyzet is, amikor még ehhez a rövidített beszédhez is kevés az idő. Sőt, a beszédhez is. Sebaj, ott a teló vagy telcsi, de semmiképpen nem telefon. Az írás is sok időt vesz igénybe abból a kevésből, ami már szinte nincs is.

Vagy esetleg egy másik üzenet:

Milyen véletlen megérzés! Éppen írni akartam neked! Most pötyögök sms-t.

Nagyon sajnálom. Valószínűleg kések. Jól vagyok nagymama. Sietek!

Vajon a nagymama megnyugodott? Hiszen az unoka mindent megírt neki! Elmagyarázta azt is “Neked írom nagymama!” Ne aggódjunk, a mai nagymamák modernek, és biztosan tudnak sms-t olvasni( persze, hogy tudnak!), akkor meg fogják érteni az üzenetet!

Na, ide érkeztünk. Ehhez is segítség, szótár, fordítás szükséges. Így nyer bizonyítást, hogy egy emberöltő is elegendő az anyanyelvünk hatalmas, alig követhető változásához. A jelenlegi nyelv megértésében nem tanáraink, hanem gyermekeink segítségére van szükségünk.

Ha pedig ezzel az írásmóddal, szövegszerkesztéssel nem tudjuk érzelmileg is árnyalni mondanivalónkat, akkor hangulatjeleket kell használnunk.

Erre ezt a példát találjuk az idei nyolcadikosok felvételijében. Ez bizony jó jel! Így már biztosak lehetünk abban, hogy a pedagógusok és a szülők többsége is készen áll a fejlődésre, az új nyelvi elemek megismerésére, elfogadására és esetlegesen a használatára is.

Ajánlom mindenkinek, hogy továbbképzésért a 10-18 éves gyerekéhez, unokájához forduljon bizalommal, ők ha idejük engedi, szívesen fognak segíteni!

Forrás: NLcafé 2011. ápr. 11.; MAGYAR NEMZETISMERET: A magyar nyelv története;Oktatási Hivatal: Központi írásbeli feladatsorok

 

Megosztom!