Tudni fogom a szorzótáblát! 1. (Kutyafáját-módszer)

A minap olvastam a neten olyan segítségkérést, melyben gyors, eredményes szorzótanulási módszert keresett egy anyuka. Több mint 40 éves tanítói és fejlesztői tapasztalataimat szeretném megosztani mindenkivel, akinek most másodikos a gyereke, vagy csak lesz. Hasznos lehet néhány tipp, tanács azoknak is, akik gyerekének nem sikerült másodikban teljes mértékig elsajátítani a szorzótáblát, vagy az osztás nem megy, mert visszafelé már nem működik a megtanult szorzó. A módszeremet aprólékosan követve azok is eredményessé tehetőek, akik számolási nehézséggel vagy számolási zavarral küzdenek. Évente találkozom olyan gyerekekkel, akik már felsőbe járnak, de a szorzás-osztás hallatán még most is elfehérednek, zavarba jönnek.(Nekik nem volt elég az az idő, amit a bevésésre, rögzítésre használtak.)

Az iskola mindent megtesz, hogy a gyerekek megértsék a szorzás-osztás lényegét, de a megtanulását csak segíteni tudja, mert minden gyereknek különböző mennyiségű időre van szüksége a megtanulásához.(Ha felsorolni tudja, nem biztos hogy holnap felidézni is!) A kisgyereknek még nincs tanulási technikája sem, ezért nem tudja azt, hogyan jegyezze meg egyszerre ezt a megtanulhatatlannak látszó számhalmazt. Mi felnőttek már tudjuk,hogy a vállalkozás nem reménytelen, hiszen nekünk már sikerült.Tehát javarészt a szülőre marad a segítségnyújtás, aki nem szakember. Ekkor hangzik el otthon ez a mondat: Menj a szobádba, addig ki se gyere, míg meg nem tanulod!

Ilyenkor magolásra szólítjuk fel gyerekünket, aki nem tudja mi is az, és azt sem, hogyan kell. Bemegy a szobába, és nézi a lapot. Sokáig nézi, és sokáig ki sem jön. Ezt kértük tőle!

De egyszer aztán kijön!!! És nem tanulta meg! Most mit csináljak vele? Makacs! Szófogadatlan! Megérdemli a büntetést.

Remélem ezt a családi “idillt” csak kevesen ismerik!

Ez a poszt egy segítségnyújtó sorozat bevezető része, amely ötleteket, bevált módszereket vonultat fel a tanulás megkönnyítésére.

Célom, hogy olyan lehetőségeket mutassak, ahol az esték családiasan, békésen telnek, a szülő mosolyog, a gyerek játszik, a szorzótábla meg észrevétlenül és örökre besétál a fejébe. És ekkor a gyerek, a szülők, a tanító egyaránt boldogok lesznek!

Sorozat következik tehát, ahol minden ezzel kapcsolatos tapasztalatomat leírom. Természetesen ezek csak ötletek,nem csak ezek lehetnek célravezetőek, de kipróbáltak és eredményesek.

Van olyan kisgyerek, aki csak ránéz, és már tudja is a szorzótáblát. Neki csak a tempóját kell majd fokozni. Lesz olyan kicsi is, akinél kipróbálni lehet, de látszik, hogy nincs szüksége ilyen aprólékos munkára. Bizony az is elő fog fordulni, hogy ezeket az ötleteket, lépéseket betartva is nehezen megy a dolog.Ha ez tartósan így lesz, a tanítóval konzultálva szakember segítségét célszerű igénybe venni.

Nagyon fontos a türelem. A gyakorlás nem azt jelenti, hogy egyszer már csináltam, tehát tudom. Nekünk, felnőtteknek tisztában kell lennünk azzal, hogy gyermekünk óriási munkát végez, és ezt nagyon jól kell tennie, hiszen a szorzótábla használata egy életre szól.

 

 

 

 

 

Megosztom!