A szavak teremtő ereje

“Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.”(Wass Albert)

A szavak teremtő ereje mindenki számára mérhető. Ha egy gyereket engedetlennek, szófogadatlannak, butának neveznek, előbb vagy utóbb elhiszi, meg akar felelni annak, akinek őt nevezik. Fordítva is igaz: Akit dicsérnek, ügyesnek, okosnak, bátornak neveznek, azzá lesz. A szavaknak teremtő ereje van, még erősebb, mint a gondolatnak.

Az alábbi film arról az Edisonról szól, akit az egész világ csodál okosságáért, az emberekre hagyott találmányaiért. A film az ő gyerekkoráról szól, bizonyítva a szavak erejét.

 

 

 

Thomast két éves késéssel íratták be az iskolába skarlátja miatt, amiért is túlkorosnak érezte magát társai között, akik ráadásul még csúfolták is ezért. A feltűnően nagyfejű gyereket tanítója se szívlelte, sőt, az iskolát meglátogató szakfelügyelővel egybehangzóan értelmi fogyatékosnak minősítette. Így szólt a szülőnek címzett levél:

„Az ön fia mentális betegségben szenved, ezért többet nem jöhet az iskolánkba.”

Thomas Alva Edison nevű kisfiú, az iskolából hazatérve ezt a levelet adta át édesanyjának. Az asszony szeméből könnyek csordultak ki, a levél olvasása közben. A kis Thomas megkérdezte, mit írtak az iskolában a levélbe. Az édesanyja hangosan felolvasta neki a levelet.

“Az ön fia egy zseni. Ez az iskola nem tudja már kielégíteni az ő tudásszomját, tanárainktól már szinte nincs, amit tanuljon. Ezentúl a fia tanítatását magára bízzuk.”

A kis Thomast édesanyja nap mint nap tanítgatta, dicsérte, fejlesztette. Hitt benne, hogy nagy dolgokat fog elérni.  

  A fiúcska szenvedélyesen olvasta a könyveket. Ami csak elé került. Még nem volt 12 éves, de már elolvasta A római birodalom hanyatlásának és bukásának története című többkötetes művet, és  Richard Green Természeti és kísérleti filozófia című munkáját. A könyvben számos, házilag elkészíthető kísérlet leírását találta meg. E kísérletek keltették fel érdeklődését a fizikai és kémiai jelenségek megfigyelése iránt. Otthon kémiai “laboratóriumot” rendezett be, és ha zsebpénzhez jutott, édesség helyett drótot, szeget, vegyszereket vásárolt. Járhatott volna iskolába, de ő inkább dolgozni akart. Újságot árusított, zsebpénzén összevásárolta mindazt, amit az utasok kérni szoktak, és nyakában az “üzleti felszereléssel” járta a vonatokat. 

Később főiskolai felvételije sem sikerült, úgyhogy csak egy év múlva kezdhette el tanulmányait. Mindez a szociális alkalmazkodás zavarára és az egyenetlen szellemi fejlődésre vall. Az Asperger szindrómásokra jellemző felfokozott és gyerekes igazságérzet őt is jellemezte, már gyermekkorában is vég nélkül vitatkozott tanáraival, s részben ezért is tanácsolták, hogy inkább legyen magántanuló.

Thomas Alva Edison (1847-1931), minden idők egyik legnagyobb feltalálója volt, számtalan találmánya közül az egyik legismertebb a szénszálas izzólámpa. Csak három hónapig járt iskolába, mégis 1093 szabadalom fűződik a nevéhez.

Édesanyja teremtő szavai tették azzá, akit mi ismerünk.

A szavak jelen vannak mindenhol. Körülvesznek minket, mert amint megneveztünk valamit, meg is teremtettük. Már a gondolatainknak is teremtő ereje van, de ha ki is mondjuk őket, akkor pláne valósággá válnak. Belegondoltál már abba, mekkora ereje van szavaidnak? Ugyanolyan erősen képesek építeni, mint rombolni. Használd őket tudatosan! Attól függően, milyen hangsort ejtünk ki a szánkon, gyógyíthatunk, elérhetjük céljainkat, de valóra válthatjuk rémálmainkat is!