Jeles napok, népi megfigyelések Böjtmás havában
Egyes szokásokról(Sándor, József,Benedek) már megemlékeztünk itt:
A tavasz első hónapjáról azt mondják:
„Ha böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves”, azaz esős áprilist jelez a csapadék nélküli március. S rámutat az egész esztendőre, a néphit szerint amennyi köd van márciusban, annyi lesz a zápor is.
Március 4.: Kázmér napja a patkányok elűzésének napja, a tavaszi tisztulat, a ház és háztájék rendbetételének kezdete volt.
Március 9.: Azt tartják, hogy amilyen időjárás uralkodik Franciska napján, olyan lesz egész márciusban.
Március 12.: Gergely napja. A naphoz kapcsolódó legismertebb népszokás a gergelyjárás.
Ezen a napon emlékeztek I. Gergely pápára, az iskolák patrónusára.
Eredete a XVI. századra nyúlik vissza, amikor a tanulók maguk és tanítóik számára adományokat gyűjtöttek.
Ezen a napon a gyerekek vidám jelmezes felvonulással, köszöntők éneklésével és dramatikus játékokkal emlékeztek Gergely pápára, bemutatták az iskolai életet, az új tanulókat iskolába hívogatták, kosarukba pedig adományokat gyűjtöttek.
Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert szólás van arra, ha ezen a napon esik a hó: “Megrázza még szakállát Gergely.”
A népi megfigyelések József-napra teszik a fecskék megérkezését is, ekkortól mondják a gyerekek:”fecskét látok, szeplőt hányok…”, azt gondolták, hogy a fecskék majd elviszik a szeplőiket.
Március 25-ét Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának nevezték. E napot tartották ugyanis legalkalmasabbnak a fák szemzésére, oltására. Erősen élt az a babona, hogy ilyenkor oltott fát nem szabad letörni vagy levágni, mert belőle vér folyna és szerencsétlenséget hozna.
A húsvét előtti, úgynevezett virágvasárnap jellegzetes szokása volt a kiszehajtás és villőzés.
Ég a kisze
Ég a kisze, lánggal ég,
Bodor füstje felszáll;
Tavaszodik, kék az ég,
Meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik,
A hideg köd szétfoszlik.
Egész kitavaszodik.
Kice, vice villő,
Gyüjjön rád a himlő.
Behoztuk a zöldágat,
Kivisszük a kice-vicét
Kice-vice villő,
Gyüjjön rád a himlő
Határainkat a jégeső el ne verje!
Kice-vice villő,
Gyüjjön rád a himlő!
(Kodály 1909: 120–121)
A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett. A kiszi szó egyébként korpából készült savanyúlevest, jellegzetes böjti ételt jelent. A kiszejárást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg.
A kiszebábu megsemmisítése szertartásosan ment végbe. Levetkőztették, szétszedték, úgy dobták a vízbe vagy elégették, és akkor a tüzet körültáncolták.
Egyes helyeken a lányok a bábkészítéshez használt szalmacsomóból egy-egy maréknyit magukhoz vettek. Benedvesítették, és megdörzsölték vele az arcukat.Ettől azt remélték, hogy egészségesek, szép pirospozsgások lesznek, nem szeplősök.
Természetesen a “kiszőce kivetéséhez” is kapcsolódtak szabályok: pl. a menetben az eladósorban lévő lányok mehettek elöl, utánuk a kisebbek. A lányok nagyon szívesen vettek részt a munkában, és nagyon figyelték a bábot, mert azt gondolták, hogy ” aki öltözteti vagyelsőként felkapja a bábot, az hamarosan férjhez megy”.Abábot erősen kellett tartani,mert ha véletlenül visszafordult, az bajt jelenthetett.Úgy hitték, a rossz visszamegy a faluba, pl. elveri a vetést a jég.