Nagycsütörtök, a zöldcsütörtök

Nagycsütörtökön vagy más néven csonkacsütörtökön Krisztus utolsó vacsorájára, elfogatására és szenvedéseire emlékezünk, a katolikus egyházban ez az oltáriszentség szerzésének, és a papság megalapításának emléknapja.

Ezen a napon hívta össze Jézus a tanítványait és együtt fogyasztották el az utolsó vacsorát. A zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték a húsvéti lakomán. Jézus az utolsó vacsorán megújította a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadít a bűntől, a halál rabságából.

Az esti szentmise elején, a glóriát követően elnémul az orgona, elhallgatnak a templomok harangja: “a harangok Rómába mennek” -népies kifejezéssel: megsüketülnek. Legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra.

A néphagyomány szerint Szegeden már nem egyszer gyújtogattak, hogy meglássák, haza tudnak-e a harangjaik hamarjában jönni, amikor otthon baj van: tűzvész támad, meghal valaki.

A gyerekeknek úgy mondták, hogy a harangok a Jézuskát gyászolni mentek Rómába. Csak úgy jönnek vissza, ha jól viselik magukat.

A harangok elnémulása után senkinek nem illik fütyülni, dalolni, muzsikálni, mert ezzel csak a Megváltó szenvedését növelné.

Gonosz űzés – kereplővel
Mivel ma a “harangok Rómába mennek” és nincs harangozás, a gyerekek feladata, hogy a harangozást helyettesítsék. Ilyenkor a gyerekek kereplővel járták az utcákat, kiűzve onnan a gonoszt