Kellemes húsvéti ünnepeket gyerekek!

 

Húsvéti nyúlság: dalok gyerekeknek

– Közeleg a húsvét, s én éppen most törtem el a kezemet! – sóhajtott a nyuszi  – Hogyan fogok én így hímes tojásokat festeni…
Ebben a pillanatban kopogtattak.
–Tessék belépni!
Egy kisfiú és egy kislány volt a látogató. Julcsi és Máté: mindketten óvodások, s már napokkal ezelőtt elhatározták, hogy meglátogatják a húsvéti nyuszit.
Kedvesen köszöntötték egymást. Nagy volt az öröm. A gyerekek csodálkozva nézték a nagy-nagy kötést a nyuszkó kezén.
– Hogy’ tudsz bekötött kézzel hímes tojást készíteni?
– Törött kézzel hogyan tudnék… Kesergek is eleget miatta…
– Ne keseregj, majd mi segítünk!
Nyuszi könyvtárából előkereste a Húsvéti hímes című könyvet. Sok-sok mintát találtak benne.  Hamarosan munkához is láttak. Nyuszi irányításával készültek a szebbnél szebb hímes tojások.
– Örülnek majd a gyerekek! – lelkendeztek mindannyian.
Ettől a naptól kezdve Julcsi és Máté minden délután meglátogatta a nyuszit. Mire elérkezett a húsvét, a tojások is elkészültek, s nyuszi kezéről is lekerült a kötés.
– Köszönöm a segítséget! Most már magam is boldogulok…
Vidám kedvvel köszöntek el egymástól. Jó érzéssel, könnyű szívvel várták húsvét vasárnapját.  Kiszaladtak az udvarra. A fák és a bokrok alatt mindenütt hímes tojások… Az egyik fa tövében két óriási csokoládé nyuszi üldögélt. Mellettük két hatalmas csokitojás.  Julcsi és Máté titokzatosan egymásra mosolygott. Az udvar kerítése mögül mintha nyuszi-nevetést lehetett volna hallani.

 

Húsvéti kifestők

 

Versek pici állatokról

Pici csibe alszik

/Gazdag Erzsi/

Pici csibe alszik pelyhes, puha ágyon, tyúkanyó vetette még ezen a nyáron. Pelyhét maga szedte, szárnya alá tette, pici csibe tollpárnáját odaegyengette. Pici csibe alszik. Jaj, de szép az álma! Sárga csibe puha álmát tyúkanyó vigyázza. Aludj csibém kot-kot, énekelget néki, s félszemmel a sárgaszemű kukoricát nézi.

Kacsa-úsztató

/Weöres Sándor/

Tó vize, tó vize csupa nádszál, egy kacsa, két kacsa oda-császkál, sárban ezer kacsa bogarászik, reszket a tó vize, ki se látszik.

 

Weöres Sándor: A birka-iskola