A földikutya, az év emlőse

Egy rendkívül ritka, talajlakó állatot, a földikutyát,( vak vakonynak is nevezik), választották idén az Év emlősévé. Hazai állományának jelentős része a Körös-Maros Nemzeti Parkban él. 

Kelebia, 2012. április 23.
Csorba Gábor biológus egy vizsgálat után szabadon engedésre váró hím délvidéki földikutyát (Nannospalax leucodon montanosyrmiensis) mutat egy réten Kelebia és Ásotthalom között. Természetvédelmi program indult Európa egyik legritkább emlõsfajának megmentése érdekében, a kutatások szerint a rágcsáló mintegy háromszáz példánya él szabadon, ebbõl kétszáz a két dél-alföldi település határában.
MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Magyarországon a földikutya az egyik legveszélyeztetettebb emlős. Három faja ismert: a délvidéki, az erdélyi és a magyar. Ezek egymástól elszigetelve, kis területeken élnek. A délvidéki földikutyák világállománya a legkisebb, csupán 300 egyed körülire becsülik. Nálunk Baja környékén fordul elő. Erdélyi földikutyák nemcsak Erdélyben, hanem Kelet-Magyarországon is élnek. Magyar földikutyák szintén vannak Erdélyben, hazai állományuk viszont döntően csak a Dél-Alföldre, a Körös-Maros Nemzeti Park területére, azon belül is Battonya, Mezőhegyes és Mezőkovácsháza környékére (Tompapuszta) korlátozódik. Az itteni állomány mintegy 100 egyedet számlál.

A földikutya gyakorlatilag az egész életét kiterjedt (akár 100 métert is elérő, 2-3 méter mélyre lehatoló) földalatti járataiban tölti. Hengeres formájú, 15-25 centiméter hosszú testét barnásszürke szőrzet fedi. Csak nevében hasonlít a hétköznapi kutyákra, ugyanis nincs se füle, se farka, szemét pedig bőrréteg fedi. Járatainak falát orrával gondosan kitapasztja, megdöngöli. Jelenlétéről legfeljebb csak a föld felszínén látható túrások árulkodnak, melyek kicsit nagyobbak és „hurkásabbak” mint a vakondtúrások.

A laza szerkezetű, háborítatlan gyepeket kedveli, ahol a növények gyökereivel, gumóival táplálkozik. Élettere a mezőgazdasági művelés térhódítása miatt az elmúlt évtizedek során jelentősen lecsökkent.

(Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság)

Az élőhelyük szűkülése miatt a kihalás szélén álló nyugati földikutya (Nannospalax leucodon) hengeres testalkatú, apró rágcsáló. A felszínen kellemetlenül érzi magát a föld alatti üregek vaksi lakója, csak nagyon ritkán jön fel, és kifejezetten magányos állat.Szaporodási időszaka március-áprilisra tehető. Táplálékát növényi gyökerek alkotják, ezért a kertek kártevője lehetne, a lakott területekről viszont ma már szinte teljesen eltűnt.

Fokozottan védett faj, eszmei értéke 1 000 000 Ft.

 

A  Magyar Természettudományi Múzeumban a napokban nyílt meg a róla szóló kiállítás.

Megosztom!

Vélemény, hozzászólás?