Az óriás szitakötő, az év rovara

Az év rovara 2018-ban – internetes szavazás végeredményeként – az óriás-szitakötő (Anax imperator) lett.

Az idei győztes egy igazán elegáns és látványos rovar.

Besorolása az állatok rendszerében a következő:

Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda). Osztály: Rovarok (Insecta). Rend: Szitakötők (Odonata). Alrend: Nagyszitakötők vagy egyenlőtlenszárnyú szitakötők (Anisoptera). Család: Karcsúacsafélék (Aeshnidae). Genusz: Anax. Faj: Anax imperator.

Bár kortársai között tényleg óriásnak számít, 10 cm-es szárnyfesztávolságával, őseihez képest csak egy törpe. A 300 millió évvel ezelőtt élő ős-szitakötők a dinók körül röpködtek és szárnyfesztávolságuk akár a fél métert is elérte. Az óriás szitakötő így is hazánk jelenleg élő legnagyobb szitakötője. Impozáns megjelenését nem csak a méreteinek, hanem a színes megjelenésének is köszönheti. A zöld és kék színekben pompázó légi farkas joggal érdemelte ki az „év rovara” címet. A természetben szabad szemmel vagy távcsővel is könnyen azonosítható: tora egyszínű zöld, a hím potroha világoskék, a nőstényé kissé zöldes, és mindkét ivar potrohának hosszanti középvonalában fekete sáv fut.

A kifejlett szitakötők tökéletesen uralják a levegőt: négy, önállóan mozgatható szárnyukkal rendkívül ügyesen manővereznek, hiszen nem csak előre, hanem hátrafelé is tudnak repülni (erre az állatvilágban rajtuk kívül csak a kolibrik képesek), és ha kell, egy helyben lebegnek a levegőben.A kifejlett szitakötők tökéletesen uralják a levegőt: négy, önállóan mozgatható szárnyukkal rendkívül ügyesen manővereznek, hiszen nem csak előre, hanem hátrafelé is tudnak repülni (erre az állatvilágban rajtuk kívül csak a kolibrik képesek), és ha kell, egy helyben lebegnek a levegőben.

Fotó: újvári Zsolt

Áldozatukat hatalmas összetett szemükkel veszik észre, mely csaknem az egész fejüket beboríthatja, és akár 30 ezer elemi szemből is állhat. Repülés közben kapják el zsákmányukat – főleg legyeket, de akár más, kisebb szitakötőket is –, sőt néha ott is fogyasztják el; a levegőben párosodnak, sőt egyes fajok a petéiket is a levegőben szórják el.

Hazánkban mindenhol megtalálható, ahol van állóvíz, ugyanis lárvája a növényzetben gazdag tavakat, víztározókat, kavicsbánya-tavakat, halastavakat kedveli. Ennek köszönhetően szinte bárki találkozhat vele. Lárvái a vizek félelmetes ragadozói, fejlődésük egy év alatt végbemegy, többségük májusban bújik ki és kel szárnyra.
Bár Európában az óriás szitakötő nem veszélyeztetett élőhelyei visszaszorulóban vannak, így megérdemli az odafigyelést.

(Sebestyén Adrienn – Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság)

Karl Csaba fotója