Emlékeim az ünnep kapcsán
Akkor még csak 1 éves voltam, de a történtek hatása sok éven át elkísért, bár én természetesnek éltem meg, mert nem tudtam, hogy másképp is lehetne. Köszönet szüleimnek, hogy akkoriban nem avattak be. Villanások azért vannak ebből az időből.
Bornai Tibor szövege( Koncz Zsuzsa dala) alapján szeretném ezeket az emlékeket felidézni.
Zeng az ének
Terézvárosi fák alatt
Sok konszolidált év elszaladt
De semmit nem felejtett el az a kisfiú
Aki akkoriban titkon hittanra járt
Mert anya szerint az sosem árt
Csak apa volt ideges és szomorú.
Én is jártam hittanra, futva a hegedűóráról, ahol a rendőrzenekar tagja tanított zenére, neki nem volt szabad megmondanom, hogy hová megyek. A templomban pedig azt, hogy honnan jöttem. ” Mindig mondj igazat!”
És politikáról szó került,
Csak suttogták, ami nem volt elmondható.
A kisfiú csak hallgatott,
És a néhány szó
Amit felfogott, hát minden volt,
Csak nem megnyugtató
A szomszédoknak és barátoknak sosem volt szabad arról beszélni, amiről otthon beszéltünk. Nem értettem, a becsületesen élő szüleim és nagyszüleim miért félnek.
A világvevő rádión, egy őszi alkonyon
Egy recsegő hang a hazáról beszélt
Apa fel-le járt, a kisfiú csak állt
s hogy ne féljen úgy, hát énekelt egy dalt
A világvevőt mi is hallgattuk, de csak csukott ajtó mellett, mint minden barátom családja. Nekem nem volt érdekes, nem értettem, miről van szó, sőt a hang hol elment, hol visszajött. Nem értettem, miért titok ez a rádióhallgatás.
Zeng, zeng az énekszó
És az úttörő kedve jó
Persze nekem is volt kék és piros nyakkendőm is, amire nagyon büszke voltam, mert csak jó magaviselettel és kiváló tanulmányi eredménnyel lehetett elérni, hogy felvegyenek kisdobosnak és úttörőnek( 3360-as Bem József úttörőcsapat). Nagymamám pedig nem járt vasárnaponként templomba, azt mondta, fáj a lába, később tudtam meg, nem akart nekem bajt okozni.
Pár nap múlva egy hajnalon
Megszólalt a telefon
Egy ismerős hang sietve búcsúzott
Hogy ők elutaznak most messzire
Még az is lehet, hogy örökre
De amint tudnak, majd írnak képeslapot
Ugyan telefonunk nem volt, de édesapám Angliába indult szerencsét próbálni egyedül. Disszidált. Később visszajött.
Zeng, zeng az énekszó
És az úttörő kedve jó
Akkor semmit sem értettem, csak jóval később. Még felnőtt koromra is kihatottak az akkori események, mert nem lehetett templomi esküvőm, ha jó tanító akartam maradni. Egyik kollégám férje fiatalon meghalt, ő a nyakában viselte azt a keresztet, amit a férje ráhagyott. Értekezleten vetették le vele 35 évvel az események után. Nekem ez megrázó élmény volt.
Szintén október 23. Sok évvel a történtek után. A tanítványaimmal együtt néztük végig a televízió közvetítését, amikor Szűrös Mátyás kikiáltotta a köztársaságot.
Pár nap múlva visszaemlékeztünk erre. Egy kisfiú így mesélte el:
Egy bácsi kijött az erkélyre, és nagyon hangosan kikiáltott, hogy mindenki hallja:
KÖZTÁRSASÁG!
