A Tóth István Általános Iskolában találkoztam Nikivel, először a tanévnyitón.  Elsősként pici volt, törékeny, tele félelmekkel, gátlásokkal. Az első padsor első padjában ült, de ott is olyan aprócska volt, hogy alig látszott ki a sok felszerelése mögül. Önbizalom is kevés szorult belé, ezért küzdött állandóan a félelmeivel. Sokszor találkozott tekintetem könnytől fátolos szemeivel. Emlékszem, mosdóra csak kísérővel mehetett, mert nem tudta saját erejével kinyitni az ajtót. A pici lány, aki nagyo...

(Mihály Dia ajánlásával.) Mosolygós, bújós, csacsogós kislány került az osztályomba. Ha éjszaka kellett volna a Gellérthegyet a túlpartra átvinni, elsőnek jelentkezett volna a feladatra. Amit meg is értek, mert Brigi örökmozgó volt. Két tanítványom volt, aki a legnagyobb csöndben és rendben képes volt kiesni a padból, az egyik ő. Az a mondás járja, hogy mindig övé az utolsó szó. Na, ez nem igaz Brigire, hiszen övé volt az összes szó! Tette ezt aranyosan, kedvesen, szeretettre méltóan. Nem lehete...

Dius akkor kezdte az első osztályt, amikor én munkahelyet váltottam, és új iskolámban a Megyeriben elsősöket kaptam. A gyerekek közül senkit sem ismertem, ahogy ők sem láthattak engem előtte. Ezt hívják úgy, hogy lutri. Csupa, gyönyörű, lelkes és okos gyerek szaladt felém az első napon, köztük volt a gyönyörű hajú, csodálatos szemű, halk szavú és nagyon okos kislány Dius. Mivel ő is gyerekekkel készül foglalkozni az élet több területén is, jöjjön az ő bemutatkozása. " Sziasztok! Mihály Diánának ...

Máté a Megyeri Úti Általános Iskolában volt a tanítványom. Pici volt és udvarias. Csillogó kék szeme érdeklődéssel volt tele. Az iskolai tanulmányokon kívül mindenféle tudomány érdekelte. Biztos voltam benne, tudós lesz. Felsőből olyan hírek jöttek, hogy már nem angyal, hanem időnként kisördög. A középiskolás éveiben csak egyszer-kétszer találkoztunk. Majd az érettségi évében egyre többször bukkant fel az iskolában, sokszor beszélgettünk. Ekkor mondta el, hogy pedagógusnak készül. Meglepett, és ...

Nemrégiben bemutattam a tanító nénimet. Zsuzsi akkor írt nekem, hogy ő hiányzik a képről. Bizony! Úgy lett volna igazi, ha a tanító tanítványa és az ő tanítványa is szerepel a képen. Három generáció. Zsuzsit abban az iskolában tanítottam, ahová én is jártam, ahol Irénke néni tanított. Ez is összeköt minket, meg a választott pályánk is. Arról nem is beszélve, hogy időnként még most is tartjuk a kapcsolatot. Ma is élénken emlékszem a mindig mosolygós kislányra, akit egyszer láttam szomorúnak, könn...