A képen az én tanító nénim látható. Kedves mosolyát, bátorító szavait, rengeteg dicséretét nem tudom elfelejteni. Örökre meghatározó lett az az attitűd, amivel a gyerekekhez közelített.Nem emlékszem, hogy tanított meg olvasni, nem tudom, hogyan kérte a fecskevonal írását, de azt tudom, hogy miatta szerettem iskolába járni. Minden reggel azt éreztem, csak arra vár, hogy megérkezzem. Pedig olyan pici voltam, hogy fél év próbaidővel kezdhettem csak el az iskolát, ha nem bírom, jövőre újrakezdhetem. De még mennyire, hogy ment! Nagyon szerettem iskolába járni. Természetesen nem az iskola épületét akartam újra és újra látni, hanem Irénke nénit, a tanító nénimet. Mindent érte és neki tanultam.

Másodikban történt írásórán a következő eset. Másolás feladatot kaptunk. Mindenki félt ettől, mert mártogatós tollal kellett dolgoznunk, itatóssal itatnunk, nagy volt a pacázás veszélye, vagy a tollhegy szétnyílt, a tinta pedig megfolyt. Néma csöndben dolgoztunk. Elkészültem, karba tett kézzel vártam, hogy Irénke néni észrevegyen. Rövidesen meglátta, hogy szépen ülök, de összevont szemöldökkel kérte, vigyem elé a gyorsan elkészült munkát. Már nem voltam magamban olyan biztos. Sokáig nézte, az arcáról semmit sem tudtam leolvasni. Hanem, mikor megszólalt: Ez olyan szép, hogy most azonnal ráírom a csillagos ötöst. Már nyugdíjas vagyok, mégis emlékszem. Ez maga volt a mennyország.

Harmadikban új tanítót kaptunk. Szigorú volt és rideg. Egyik nap beszélgetés órán elmagyarázta, ha valakinek az öltözetén olyat látunk, ami az egyénnek kellemetlen lehet ( pl. lecsúszott cipzár), menjünk oda hozzá, súgjuk a fülébe, amit észrevettünk. Másnap az egyik órán tanítóm úgy ült a székén, hogy köpenyén kigombolódott egy gomb, látszott a melltartója. Alkalmazván a tegnap tanultakat, odamentem hozzá, és a fülébe súgtam. Mire ő: Szemtelen! Akkor, és ezért kaptam életem egyetlen körmösét. Már nyugdíjas vagyok, mégis emlékszem. Ez maga volt a pokol.

Tanító voltam ( vagyok) magam is, tudom, a tanítóra sosem a szakmai tudásáért emlékeznek a gyerekek, hanem emberségét, őszinte szeretetét, a gyermekek iránti tiszteletét viszik magukkal. Nagy a tét, hiszen a kicsi gyerek mindenben másolja tanítóját. Érdemes megfigyelni, mikor iskolást játszanak együtt. Pontosan úgy zajlik, ahogy az órán. Sokszor előfordult, új tollat kezdtem használni, másnap már három gyerek ugyanolyannal írt.

Hiszem, hogy az első tanító egy életre meghatározza az iskolához, a tanuláshoz való hozzáállást. Ezért szoktam sűrűn tanácsolni: sose iskolát, nyelvet, sportot válasszunk, hanem tanítót. Ha vele zökkenőmentesen, boldogan kezdődik az iskola, sokat tettünk a következő évekért is.