Portré: Mariann, a nélkülözhetetlen segítő

  Mariann a nélkülözhetetlen segítő A tanító minden tudását beveti, hogy tanítványai játékosan és eredményesen fejlődhessenek az iskolában. Vannak olyan területek mégis, amelyekkel jó szándéka ellenére sem birkózik meg. Ennek az oka, hogy azon a területen ő nem szakember. Ezért jó, hogy munkáját kiegészítve, szakemberként ott van az iskolában például a logopédus. A beszédhiba sok esetben akadályozza az olvasás tanulását, mivel a logopédus a makacsabb esetekben az óvodában nem végez a hang...
Tovább

Portré: Kollégám Hajzer Évi, iskolánk igazgatóhelyettese

Halk szavú, mindig nyugodt, mosolygós kollégámat szeretném bemutatni. Igen, Hajzer Évi az, iskolánk igazgatóhelyettese! Kiváló munkáját mindenki ismeri, pedig szerénysége miatt ő maga háttérbe húzódik. Látni csak akkor lehet, ha valahol segíteni, szervezni, megoldani kell valamit. Teszi ezt mosolyogva, önzetlenül, úgy, hogy észre sem vesszük, a sötét felhők eltávolodtak, a probléma megoldódott, és ő mint egy jó tündér, tovalibben.Nagy -nagy örömünkre, most egy kicsit többet megtudhatunk róla! Me...
Tovább

Portré: Kriszta kolléganőm, aki a földim

Kriszta kolléganőmmel a Megyeri Úti Általános Iskolában dolgoztunk együtt. Bár ő a felső tagozaton, én az alsón dolgoztam, munkánk során sokszor találkoztunk össze.Temperamentumos léptei, örök mosolya és játékossága látván mindenki hihetné, hogy ő mindig ráér, mindig kipihent......egyszóval: Könnyű neki!Zsénitől kapta a labdát, valószínűleg nem véletlenül, mert nagyon sok mindenben hasonlóak. Például abban is, hogy mindkettőjüket nehéz volt rávenni, hogy magukról írjanak. És ez így van azokk...
Tovább

Portré: Zséni, aki a gyerekekért él

Miklósi Szilvi továbbdobta a labdát. Annak a kollégájának, akivel évek óta egymás kezére dolgoznak, egymásnak adják, egymástól veszik át a gyerekeket, osztályokat. Az átmenet megkönnyítése érdekében, közösen kirándulnak, táboroznak a gyerekekkel. Zsénit akkor ismertem meg, amikor az iskolát. Egyidőben kezdtünk dolgozni a Megyeriben. Tudtam a nevét, és nem értettem, miért nem azon szólítják a gyerekek. Csak azt hallottam: Zséni. Aztán egyszer a folyosón a szülőktől is így hallottam, de a kollégái...
Tovább

Portré: Szilvi, az első párom a Megyeriben

2000-ben kezdtem dolgozni a Megyeri Úti Általános Iskolában. Minden új volt: az épület, a kollégák, a gyerekek, az út odafelé. Az első napon találkoztam Szilvivel, aki szintén új kollégaként kezdett dolgozni. Pillanatok alatt történt, hogy mindketten úgy éreztük, nagyon, de nagyon régen ismerjük egymást. Bár gyermekei születése miatt el kellett válnunk, barátságunk töretlen a mai napig is.Mindenkit, akit bemutatok a honlapomon, megkérdezek, ki legyen a következő, kinek dobja a labdát. Editke, ...
Tovább

Portré: Edit, az egyik legkreatívabb kollégám

Pályám során évekig segítettem tanítójelölteket szakmai gyakorlatukon. Izgatottan készülődtem, hogy a nekünk kiszabott időben minél többet tudjak adni. Sajnos többször csalódnom kellett, csak nekem volt fontos, a tanítójelölt az első napon közölte, ő nem pedagógusnak készül. ( Tisztelet a kivételnek, mert velük is találkoztam szép számmal!) Egyszer csak nyílt az ajtó, belépett Edit, ettől kezdve egyik ámulatból a másikba estem. Rögtön a gyerekek felé fordult, ezer kérdése volt, minden feladatát ...
Tovább