Portré: Mariann, a nélkülözhetetlen segítő

  Mariann a nélkülözhetetlen segítő A tanító minden tudását beveti, hogy tanítványai játékosan és eredményesen fejlődhessenek az iskolában. Vannak olyan területek mégis, amelyekkel jó szándéka ellenére sem birkózik meg. Ennek az oka, hogy azon a területen ő nem szakember. Ezért jó, hogy munkáját kiegészítve, szakemberként ott van az iskolában például a logopédus. A beszédhiba sok esetben akadályozza az olvasás tanulását, mivel a logopédus a makacsabb esetekben az óvodában nem végez a hang...
Read More

Portré: Kollégám Hajzer Évi, iskolánk igazgatóhelyettese

Halk szavú, mindig nyugodt, mosolygós kollégámat szeretném bemutatni. Igen, Hajzer Évi az, iskolánk igazgatóhelyettese! Kiváló munkáját mindenki ismeri, pedig szerénysége miatt ő maga háttérbe húzódik. Látni csak akkor lehet, ha valahol segíteni, szervezni, megoldani kell valamit. Teszi ezt mosolyogva, önzetlenül, úgy, hogy észre sem vesszük, a sötét felhők eltávolodtak, a probléma megoldódott, és ő mint egy jó tündér, tovalibben.Nagy -nagy örömünkre, most egy kicsit többet megtudhatunk róla! Me...
Read More

Portré: Kriszta kolléganőm, aki a földim

Kriszta kolléganőmmel a Megyeri Úti Általános Iskolában dolgoztunk együtt. Bár ő a felső tagozaton, én az alsón dolgoztam, munkánk során sokszor találkoztunk össze.Temperamentumos léptei, örök mosolya és játékossága látván mindenki hihetné, hogy ő mindig ráér, mindig kipihent......egyszóval: Könnyű neki! Zsénitől kapta a labdát, valószínűleg nem véletlenül, mert nagyon sok mindenben hasonlóak. Például abban is, hogy mindkettőjüket nehéz volt rávenni, hogy magukról írjanak. És ez így van azokk...
Read More

Portré: Zséni, aki a gyerekekért él

Miklósi Szilvi továbbdobta a labdát. Annak a kollégájának, akivel évek óta egymás kezére dolgoznak, egymásnak adják, egymástól veszik át a gyerekeket, osztályokat. Az átmenet megkönnyítése érdekében, közösen kirándulnak, táboroznak a gyerekekkel. Zsénit akkor ismertem meg, amikor az iskolát. Egyidőben kezdtünk dolgozni a Megyeriben. Tudtam a nevét, és nem értettem, miért nem azon szólítják a gyerekek. Csak azt hallottam: Zséni. Aztán egyszer a folyosón a szülőktől is így hallottam, de a kollégái...
Read More

Portré: Niki, a szülinapos nagynéni

Niki szülinapja 28-án, tehát még a nyolc napon belül volt. Ezúton is kívánok boldog születésnapot neked, Niki! December 19-én megszületett a nemrégiben bemutatott Bergmann Brigitta tanítványom kislánya, Dominika ( 3 kg, 52 cm), így Niki nagynéni is lett, hiszen Brigi és Niki testvérek. Így a felnőtté és nagynénivé váláshoz egyaránt jár a gratuláció! Niki iskolás pályafutása szintén a Megyeriből indult, lássuk, mi is van vele, hogyan zajlik az élete! "Sziasztok! Bergmann Nikolett vagyok, 18 éves...
Read More

Portré: Szilvi, az első párom a Megyeriben

2000-ben kezdtem dolgozni a Megyeri Úti Általános Iskolában. Minden új volt: az épület, a kollégák, a gyerekek, az út odafelé. Az első napon találkoztam Szilvivel, aki szintén új kollégaként kezdett dolgozni. Pillanatok alatt történt, hogy mindketten úgy éreztük, nagyon, de nagyon régen ismerjük egymást. Bár gyermekei születése miatt el kellett válnunk, barátságunk töretlen a mai napig is. Mindenkit, akit bemutatok a honlapomon, megkérdezek, ki legyen a következő, kinek dobja a labdát. Editke, ...
Read More

Portré: Edit, az egyik legkreatívabb kollégám

Pályám során évekig segítettem tanítójelölteket szakmai gyakorlatukon. Izgatottan készülődtem, hogy a nekünk kiszabott időben minél többet tudjak adni. Sajnos többször csalódnom kellett, csak nekem volt fontos, a tanítójelölt az első napon közölte, ő nem pedagógusnak készül. ( Tisztelet a kivételnek, mert velük is találkoztam szép számmal!) Egyszer csak nyílt az ajtó, belépett Edit, ettől kezdve egyik ámulatból a másikba estem. Rögtön a gyerekek felé fordult, ezer kérdése volt, minden feladatát ...
Read More

Portré: Niki, a tudós tanító

A Tóth István Általános Iskolában találkoztam Nikivel, először a tanévnyitón.  Elsősként pici volt, törékeny, tele félelmekkel, gátlásokkal. Az első padsor első padjában ült, de ott is olyan aprócska volt, hogy alig látszott ki a sok felszerelése mögül. Önbizalom is kevés szorult belé, ezért küzdött állandóan a félelmeivel. Sokszor találkozott tekintetem könnytől fátolos szemeivel. Emlékszem, mosdóra csak kísérővel mehetett, mert nem tudta saját erejével kinyitni az ajtót. A pici lány, aki nagyo...
Read More

Portré: Brigi, a mosolygós perpetuum mobile

(Mihály Dia ajánlásával.) Mosolygós, bújós, csacsogós kislány került az osztályomba. Ha éjszaka kellett volna a Gellérthegyet a túlpartra átvinni, elsőnek jelentkezett volna a feladatra. Amit meg is értek, mert Brigi örökmozgó volt. Két tanítványom volt, aki a legnagyobb csöndben és rendben képes volt kiesni a padból, az egyik ő. Az a mondás járja, hogy mindig övé az utolsó szó. Na, ez nem igaz Brigire, hiszen övé volt az összes szó! Tette ezt aranyosan, kedvesen, szeretettre méltóan. Nem lehete...
Read More

Portré: A leendő tanító néni, aki leendő anyuka

Dius akkor kezdte az első osztályt, amikor én munkahelyet váltottam, és új iskolámban a Megyeriben elsősöket kaptam. A gyerekek közül senkit sem ismertem, ahogy ők sem láthattak engem előtte. Ezt hívják úgy, hogy lutri. Csupa, gyönyörű, lelkes és okos gyerek szaladt felém az első napon, köztük volt a gyönyörű hajú, csodálatos szemű, halk szavú és nagyon okos kislány Dius. Mivel ő is gyerekekkel készül foglalkozni az élet több területén is, jöjjön az ő bemutatkozása. " Sziasztok! Mihály Diánának ...
Read More