Máté a Megyeri Úti Általános Iskolában volt a tanítványom. Pici volt és udvarias. Csillogó kék szeme érdeklődéssel volt tele. Az iskolai tanulmányokon kívül mindenféle tudomány érdekelte. Biztos voltam benne, tudós lesz. Felsőből olyan hírek jöttek, hogy már nem angyal, hanem időnként kisördög. A középiskolás éveiben csak egyszer-kétszer találkoztunk. Majd az érettségi évében egyre többször bukkant fel az iskolában, sokszor beszélgettünk. Ekkor mondta el, hogy pedagógusnak készül. Meglepett, és nagyon örültem. Végre egy fiú a pályán!!!
Választásáról, döntéséről beszéljen ő:
“Sziasztok!
Kecskés Máté vagyok, a Károli Gáspár Református Egyetem tanító szakos hallgatója. Viszonylag korán született meg bennem a döntés, hogy gyerekekkel és tanításukkal szeretnék foglalkozni. A gimnázium utolsó évében, a pályaválasztás küszöbén határozottan választottam szakot, és ezzel együtt életformát. Bennem is felmerült a kérdés, miért vagyok ennyire biztos a dolgomban? A válaszadáshoz számos tényezőt kellett sorra vennem. Egyrészt az otthoni mintát, hiszen édesanyám is tanító, másrészt az eddigi életemet végigkísérő pedagógusok elhivatottságát. Kezdve az első osztálytól. Az iskolaválasztást esetemben a tanító személye határozta meg. Anyukám fontosnak tartotta azt, hogy a leendő elsős osztályfőnök szeretettel teli, és elfogadó legyen. Szerencsére nem kellett sokáig keressük, hogy megtaláljuk, akiben ez egyszerre jelen van. 2004-ben így kerültem Ibi néni osztályába. Úgy közeledett felénk és mutatta meg nekünk, zöldfülűeknek a világot, hogy egy életre szóló élményt jelentett számunkra. Ilyet a negyedik év vége után, csak a gimnáziumban éreztem legközelebb. Az a közeg volt, ami leginkább formált… , úgy érzem, folytatta azt, ami negyedik év végén abba maradt. Kimondhatom, jó tanárok tanítottak. Gyakran elgondolkozom, milyen a jó pedagógus. A tulajdonságok milyen pontos eszenciája szükséges ehhez? Szerintem erre tudományos képlet, vagy tankönyvből megtanult ismeret nem igazán létezik. A jó pedagógus legyen határozott, értsen a gyerekek nyelvén, – bármit is jelentsen ez- , hagyja a gyerekeket érvényesülni, legyen kompromisszumképes és belátó. Feladata a személyiség formálása, a rábízott tanulók bevezetése a világba.
Ez a folyamat, ha jól csinálják, örömmel jár. Magam is tapasztalom, hogy mennyi örömet jelent a gyerekekkel való közös játék, vagy a korrepetálás során elért sikerek. Lehetőségem van az egyetemen tanultak szinte azonnali alkalmazására, hiszen 3 nebuló magántanítója vagyok.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hobbim, érdeklődésem egybeesik tanulmányaimmal. Szívesen fogok kézbe egy pszichológia vagy pedagógia könyvet. Tanulmányaimat mindenképpen folytatni szeretném.
Azt gondolom, hogy a tanító képes elindítani diákjait egy úton. Már az első évben meglátja, mi lesz majd a tanítványából. Úgy vélem, Ibi néninek sikerült megalapoznia bennem mindazt, ami arra sarkallt, hogy magam is ezt a pályát válasszam. Nélküle, és a többi hozzá hasonló pedagógus nélkül nem lennék az, aki ma vagyok. Bátran mondhatom.”
Én is bátran mondom, büszke vagyok rád, Máté, és a választásodra is. Nagyon nagy szükség van férfiakra ezen a pályán. Mivel ismerlek, tudom, hogy eszed, szíved és lelked is a helyén van, sok örömet fogsz okozni a gyerekeknek és szüleiknek egyaránt. Tudom, hogy árad belőled a szeretet, és a gyerekek tisztelete. Tudod ebben mi a legjobb? Az adott szeretetet mind-mind visszakapod ám! Sok sikert kívánok életutadhoz!