Mielőtt elsírnánk magunkat Apus, megyek, megetetem a rénszarvasokat, rendbeszedem a szánkót- mondta Télanyó. Nyílt az ajtó, s már kint is termett fürgén, vidáman. Az ám!    – mondta Télapó – rénszarvasszán!

Rénszarvasszán

Olyan szép, ahogyan suhan a szánkó,

olyan szép ez a csengettyűszó,

olyan szép a fenyőfa ágán

a roskadozó hótakaró.

Olyan kedves az a két fehér fül

és a nyúl, aki alatta ül.

Olyan barátságos, ahogy integet,

míg mellette a szán elrepül.

És eszembe jut jóapám,

ahogy azt mondta

nékem hajdanán:

Nagy szám

a rénszarvasszán!

Föl a csillagokig száll a szánkó.

A csillagfény már szinte bántó.

Ide nem követ sem kismadár,

sem a földi messzelátó.