Mielőtt elsírnánk magunkat Apus, megyek, megetetem a rénszarvasokat, rendbeszedem a szánkót- mondta Télanyó. Nyílt az ajtó, s már kint is termett fürgén, vidáman. Az ám! – mondta Télapó – rénszarvasszán!
Rénszarvasszán
Olyan szép, ahogyan suhan a szánkó,
olyan szép ez a csengettyűszó,
olyan szép a fenyőfa ágán
a roskadozó hótakaró.
Olyan kedves az a két fehér fül
és a nyúl, aki alatta ül.
Olyan barátságos, ahogy integet,
míg mellette a szán elrepül.
És eszembe jut jóapám,
ahogy azt mondta
nékem hajdanán:
Nagy szám
a rénszarvasszán!
Föl a csillagokig száll a szánkó.
A csillagfény már szinte bántó.
Ide nem követ sem kismadár,
sem a földi messzelátó.