Végére értek hát a leveleknek, amikben a sok csuda kívánság volt. Mosolyogva így szólt hát Télanyó – aki a Mikulás felesége.

-Látod Apus, az idén megint mennyi kisvonatot kértek a gyerekek!

-Hát persze! A vonatot ma is épp úgy szeretik a gyerekek, mint én, mikor még kicsi voltam.

Masiniszta dal

Kiskoromban volt egy álmom, egy mozdonyom, mit én vezettem.

Robogott vígan a réteken, erdőn- mezőn, s  én vezettem.

Tudott dudálni és füstje volt, a füstje vígan égre szállt,

álmom, hogy lesz egy mozdonyom, álmom valóra sose vált.

Mert jóapám – a Mikulás – azt mondta akkor, hogy kisfiam,

az életed már meg van írva, és nem lehetsz te masiniszta.

És most is sokszor álmodom, hogy van egy igazi mozdonyom,

s én vezetem, én vezetem, hogy én vagyok a masiniszta, azt képzelem.

De már tudom, hogy küldetésem van a világon,

így minden más marad csak álom.

Én masiniszta nem lehetek, nem lehetek semmi áron,

és jól tudom, a Mikulások nem lehetnek semmi mások,

hogy nem lehetnek például ácsok,

és semmi mások se nem lehetnek,

pusztán Mikulások.

Holnap várlak újra benneteket! Olvashattok a Mikulások sokféleségéről!