2000-ben kezdtem dolgozni a Megyeri Úti Általános Iskolában. Minden új volt: az épület, a kollégák, a gyerekek, az út odafelé. Az első napon találkoztam Szilvivel, aki szintén új kollégaként kezdett dolgozni. Pillanatok alatt történt, hogy mindketten úgy éreztük, nagyon, de nagyon régen ismerjük egymást. Bár gyermekei születése miatt el kellett válnunk, barátságunk töretlen a mai napig is.
Mindenkit, akit bemutatok a honlapomon, megkérdezek, ki legyen a következő, kinek dobja a labdát. Editke, a háromgyerekes, leendő elsős tanító, rá gondolt. Nagyon örültem.
” Miklósi Szilvia vagyok, tanító, három fiú ( 16, 14, 10 évesek) édesanyja. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karán végeztem 2000-ben általános iskolai tanítóként. Főiskolai tanulmányaim alatt a tanítóképző budai gyakorlóiskolájának pedagógiai- asszisztensi csapatát erősítettem, s igyekeztem a lehető legtöbb időt gyerekek között tölteni, hogy mire tanítóként végzek, már legyen szakmai gyakorlatom. Azt ugyanis az első pillanattól kezdve biztosan tudtam, hogy ez az én utam, tanító leszek. A gyakorlóiskolában eltöltött évek után, a zárótanítást követően kerültem a Megyeri Úti Általános Iskolába, ahol a mai napig is tanítok.
2000 szeptemberétől egy tapasztalt kolléga, Somogyi Ibi mellé kerültem, ő lett az első tanító párom. Kezdetektől fogva megértettük, kiegészítettük egymást, olyan volt, mintha évek óta ismernénk a másikat. A mai napig fontos számomra a véleménye. Hívhatom őt mentoromnak, barátomnak is, mindkettő igaz. Nagyon sokat tanultam tőle, és barátként is mellettem állt, ha szükség volt rá, sokat köszönhetek neki. Az iskolában eltöltött első év nagyon jól sikerült, mégis hosszabb szünet következett, mert két kisfiam született két év alatt, velük voltam otthon. A két nagy és a harmadik fiam születése közt visszatértem az iskolába, mindig nagyon szerettem az iskola légkörét.
Addig is, míg odahaza saját kisfiaimat neveltem, képeztem magam, mert éreztem, hogy a főiskolán szerzett tudást folyamatosan bővítenem kell. Ahogy szülővé váltam magam is, más nézőpontot is megismertem, és mindig a legjobb megoldásokat kerestem Többek között elvégeztem egy mozgásterápiás tanfolyamot, és egy MindLab továbbképzést is. Amit tanultam, használom, a szerzett ismereteket egymásra építem, kombinálom, továbbfejlesztem, mindig a rám bízott gyerekek konkrét igényeinek megfelelően. Szerencsésnek érzem magam, mert mindig olyan embereket kaptam tanító társamul, akiktől tanulhattam, akik elismerték az én tudásomat is, és akikkel együttműködve hasznos új dolgokat hozhattunk létre. A folyamatos fejlődés számomra létkérdés.
Az emberi dolgok iránt érdeklődő, a világra nyitott, a tudást becsülő, kreatív ember vagyok, aki szeret alkotni, szervezni, és akinek fontos, hogy tanítványai boldog, magukból a lehető legjobbat kihozó gyerekek legyenek.
Jelenleg elsős osztályom van, emellett heti egy alkalommal Csillan Tó néven játékos iskolaelőkészítő foglalkozást vezetek nagycsoportos óvodások számára. A Csillan Tó program idén indult el iskolánkban is, folyamatosan várom az érdeklődőket, csatlakozni vágyókat!”
Szilvi a gyerekeken kívül az emberi kapcsolataira is nagyon odafigyel. A napokban, karácsonyi készülődés közben akadt a kezembe az a képeslap, melynek eredetijét valaki szájjal festette, melyet az alábbi idézettel karácsonyi üdvözletként kaptam tőle és családjától.
Szabó Éva: A hét csoda
Tudod, mi volt a hét csoda?
egy újszülött kis homloka,
egy falevélen az az ér,
amely a gyökerekig ér,
egy szó, mely idejében jött,
egy darab ég a csönd fölött,
egy kéz, amely utánad nyúlt,
mikor csillagod a földre hullt.
télen egy jó meleg szoba,
S ha szépen érkezel…ODA.