Nagyi, rosszalkodjunk!
Mostanában, mikor ezeket a posztokat írom,velem van újra a nagymamám! Egy unoka szemében a nagyszülők öregek, ha így van, akkor nehezen mozognak, semmihez sincs kedvük.
Na, ez nálunk nem volt ám így! Az én nagyim 49 évvel volt nálam idősebb, de lelkében örök fiatal maradt. Az utcánk még nem volt aszfaltos, így a teherautók jókora gödröket tapostak a gyerekek legnagyobb örömére. Nyáron hirtelen borult be az ég, majd gyors, de kiadós zápor jött, ezt vártuk mi nagyon!
Ha villámlott nem mehettünk ki, de ha csak esett, már vettük is fel a fürdőruhánkat, mentünk táncolni az esőre! Nagymamám figyelmeztetett, hogy ezt nem kellene, de, ha szépen néztem rá, megfogtam a kezét, már meg is volt győzve! Jött rosszalkodni ő is velem.
Az utcán eközben egy egész tó keletkezett. A cipőt ledobtuk, és máris tapiskoltunk a saras vízben.Igen, igen, a nagyim is!!!
Dobáltunk kavicsot a vízbe, hajtogattunk papírhajót, amit botokkal irányítottunk.
Nagy élmény volt! Ma sem feledem! Szememben könnyek, szívemben melegség! De jó is volt!
Minden gyereknek kell, hogy legyen nagyival rosszalkodós emléke!
Tudom, hogy a mai nagyik bevállalósak! Nekik is élmény ám ez! Nagyik, unokák,HAJRÁ! Rosszalkodásra fel!
Kedves nagypapák! Itt egy ötlet, hogy a nagy melegben, hogyan hűsítsük magunkat! A kivitelezés a tiétek, kedves papák, cserében Ti is rosszalkodhattok.
Vízzel teli lufikban is van ám fantázia! Csak addig kell piszkálni, amíg ki nem szakad, majd sietve aláállni! Máris készen van a kerti strand!
És itt a legegyszerűbb rosszalkodási technika! Nagyi, csak egy tepsi kell hozzá, némi víz, és rossz gyerek meg a nagyija! Ki tud olyan nagyot csapni a vízbe, hogy a másik jó vizes legyen? Hajrá!